Eltérnél a részesedési aránytól? Előbb nézd meg, mit kockáztatsz

Ha a tulajdonosok nem a létesítő okiratban, hanem külön szindikátusi szerződésben állapodnak meg az osztalék megosztásáról, az komoly adókockázatot jelenthet. Ahelyett, hogy osztalékról lenne szó, a hatóság ajándékozásként kezelheti a kifizetést – és ez nem várt közterhekkel járhat.

Egyre gyakoribb, hogy egy társaság tulajdonosai szindikátusi szerződésben szabályozzák az osztalékfizetést, például eltérnek a tulajdoni hányad szerinti aránytól. Bár a szerződéses szabadság ezt lehetővé teszi, fontos tudni, hogy az így rendezett kifizetéseket a NAV nem biztos, hogy osztalékként fogja értelmezni – inkább ajándékozásként, ami egészen más adózást von maga után.

A társasági jog szerint az osztalékfizetés alapja a részesedési arány, ettől eltérni csak a létesítő okirat módosításával lehet. Ha a tagok ezt nem ott rendezik, hanem külön megállapodásban (például szindikátusi szerződésben), akkor a jogcím eltolódik kötelmi jogi alapra – ez adójogilag ajándékozásnak minősülhet.

Ez azt jelenti, hogy az a tag, aki a megállapodás alapján többet kap, valójában a másik fél vagyonából gazdagodik, vagyis ajándékban részesül. Ennek megfelelően más típusú adókat és illetékeket kell megfizetni, attól függően, hogy kik között jön létre az eltérés.

Társaság és társaság között: az összeg egyéb bevétel, amit időbelileg el kell határolni. Nincs azonnali adóteher, és ajándékozási illeték sem merül fel.

Két magánszemély között: a megajándékozottnak 18% ajándékozási illetéket kell fizetnie. Szja nincs, viszont ha a bejelentés elmarad, az illetékfizetés nem évül el.

Társaság és magánszemély között (ha a magánszemély a megajándékozott): a jövedelem egyéb jövedelemként adózik, ami után 15% szja és 13% szocho fizetendő. Illeték nincs.

Társaság és magánszemély között (ha a társaság a megajándékozott): ugyanaz az adózási szabály érvényes, mint társaság–társaság viszonylatban.

Látható, hogy nem mindegy, miként rendezik az osztalékelosztást. Ha a cél az eltérés a tulajdoni aránytól, azt célszerű a létesítő okiratban rögzíteni, nem külön szerződésben. Így elkerülhetők a nem várt adó- és illetékterhek, illetve az utólagos viták a hatóságokkal.

Az osztalékelosztás jogi formája nem csupán formaság – jelentős adókövetkezményekkel járhat. Ha eltérnél a szokásos szabályoktól, mindig jogász és adótanácsadó bevonásával járj el, és törekedj arra, hogy a létesítő okirat is tükrözze a megállapodást.