Vezető állású munkavállalók szabadsága: ki adja ki, és ki felel a nyilvántartásért?

A vezető állású munkavállalók szabadságának kiadása és nyilvántartása nem ugyanolyan, mint az általános munkavállalóknál. A kötetlen munkarend, a széles eltérési lehetőségek és a bizonyítási teher kérdése egyaránt sajátos helyzetet teremt.

Miben térhet el a vezető munkaszerződése?

A vezető munkaszerződése a Munka törvénykönyvének általános szabályaitól – bizonyos kivételekkel – eltérhet, mind kedvezőbb, mind kedvezőtlenebb irányban. Például jogszerű lehet olyan kikötés is, amely szerint a vezető keresőképtelensége esetén vagy hozzátartozója halálakor is köteles rendelkezésre állni, mivel az Mt. ezekre az esetekre nem írja elő a kötelező mentesülés alkalmazását.

Ugyanakkor vannak korlátok. A szabadságot és a napi, heti pihenőidőt teljes mértékben kizárni a vezető munkaszerződéséből sem lehet, és a vezető sem mondhat le a munkabéréről. Ezek az Mt. általános rendelkezéseiből fakadó, feltétlen érvényesülést kívánó szabályok.

Kötetlen munkarend és a szabadság

A vezető munkarendje kötetlen, azaz a munkaidő beosztását maga állapítja meg. Kötetlen munkarendben nem kell alkalmazni többek között a munkaidő-beosztásra, a napi és heti pihenőidőre, a rendkívüli munkaidőre, az ügyeletre és a készenlét nyilvántartására vonatkozó általános szabályokat.

Ez a szabadság kiadásának kérdését is sajátosan érinti. Főszabály szerint a szabadságot a munkáltató adja ki a munkavállaló előzetes meghallgatása után. Kötetlen munkarendű vezető esetén azonban felmerül: ki felel azért, hogy a vezető az időarányos szabadságát ténylegesen igénybe tudja venni?

Kit terhel a bizonyítás?

A bírósági gyakorlat erre egyértelmű választ ad. A vezető állású munkavállaló maga dönt a munkaideje beosztásáról és a szabadsága igénybevételéről is. Ha a jogviszony megszűnésekor szabadságmegváltási igényt kíván érvényesíteni a munkáltatóval szemben, akkor neki kell bizonyítania, hogy a szabadság kivételében akadályoztatva volt, nem pedig a munkáltatónak kell igazolnia a szabadság kiadását.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkáltató teljesen passzív lehet. Az együttműködési kötelezettségre tekintettel a munkáltatói jogkör gyakorlójának érdemes a vezető szabadságát rendszeresen számon kérni, előre meghatározott ütemterv alapján ösztönözni annak kivételét, korlátozni vagy tiltani a felhalmozást, és szankcionálni a kötelezettségszegést. Ez a következetes hozzáállás megelőzheti a jogviszony megszűnésekor esetlegesen felmerülő szabadságmegváltási igényeket.

Bizonytalan vagy a szabadság kiadásának vagy nyilvántartásának szabályaiban? Jelentkezz konzultációra, és segítünk eligazodni!