Mikor keletkezik társaságiadó-telephely a távmunka miatt?

A koronavírus-járványt követő időszakban a határon átnyúló távmunkavégzés a mindennapi üzleti működés megszokott részévé vált. A munkavállalók sok esetben a munkaidejük egy részét vagy akár az egészet a munkáltató székhelyétől eltérő államban, például saját otthonukból, nyaralójukból vagy rokonok, ismerősök lakásából teljesítik. Ez a gyakorlat azonban a személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítás kérdésein túlmutató adókockázatot rejt magában: a munkáltatónak társaságiadó-telephelye jöhet létre az adott külföldi országban, ami ottani adóregisztrációval és a telephelyhez köthető nyereség utáni adófizetéssel járhat.

A határon átnyúló távmunkához kapcsolódó telephely-keletkezés megítélése rendkívül összetett feladat. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a jövedelem és vagyon adóztatásáról szóló Modellegyezményéhez kapcsolódó Kommentár átfogó módosításával pontosította ezeket a szabályokat. Korábban nem létezett ennyire részletes iránymutatás a távmunkára, így a munkavégzés állandóságát, jellegét és egyéb körülményeit az általános telephelyi előírások alapján kellett értékelni. Az új szabályozás egy egyértelmű, kétlépcsős vizsgálati folyamatot vezetett be ezen kérdések tisztázására.

Az 50 százalékos küszöbérték és a tényállás mérlegelése

Az elemzés első lépéseként azt kell megállapítani, hogy a munkavállaló az adott külföldi országból végzett feladatai során eléri-e a teljes munkaidejének 50 százalékát bármely tizenkét hónapos időszakot figyelembe véve. Ha a külföldön töltött munkaidő nem éri el az 50 százalékot, a munkavégzés helye főszabályként nem minősül a cég üzleti helyének, így a munkáltatónak nem keletkezik telephelye az adott államban. A küszöbérték megállapításakor kizárólag a tényleges munkavégzési körülmények és a valós helyszínek számítanak, a munkaszerződésben vagy a belső szabályzatokban foglaltak csak akkor vehetők figyelembe, ha azok teljes mértékben fedik a valóságot. Ugyanakkor a több évre visszanyúló, rendszeresen ismétlődő munkavégzési mintázatok alacsonyabb arány esetén is befolyásolhatják az állandóság megítélését.

Amennyiben a munkavégzés meghaladja az 50 százalékos mértéket, a vizsgálat a második lépcsőbe lép, ahol a teljes tényállás részletes elemzésére van szükség. Ekkor a legfontosabb szempont annak kiderítése, hogy létezik-e nyomós üzleti vagy kereskedelmi indok a munkavállaló külföldi jelenlétére, azaz a másik országban tartózkodás ténylegesen előmozdítja-e a munkáltató üzleti tevékenységét. Kereskedelmi indoknak tekinthető a helyi ügyfelekkel, szállítókkal vagy üzleti partnerhálózattal való rendszeres személyes kapcsolattartás, a helyi időzónához alkalmazkodó, valós idejű szolgáltatásnyújtás, vagy a kifejezetten az adott országban elérhető szakértelem igénybevétele.

Gyakorlati szempontok és az adózási kockázatok kezelése

Nem minősül ugyanakkor üzleti indoknak, ha a távmunkavégzés kizárólagos célja a munkavállaló számára biztosított rugalmas munkavégzés, a munkaerő megtartása vagy a cég irodabérleti kiadásainak mérséklése. Ha nem állapítható meg üzleti vagy kereskedelmi indok, az jellemzően a telephely fennállása ellen szól, viszont ennek hiánya önmagában nem zárja ki, hogy az egyéb tények és körülmények alapján mégis telephely jöjjön létre. A pontos minősítéshez a nemzetközi iránymutatás mellett elengedhetetlen az adott külföldi adóhatóság által kiadott helyi állásfoglalások és iránymutatások figyelembevétele is.

A határon átnyúló távmunka így az adminisztratív teendők mellett komoly adózási kihívások elé állítja a vállalkozásokat. A kockázatok feltárása és a hibák megelőzése érdekében a munkáltatóknak érdemes már a folyamat korai szakaszában adószakértő partnert bevonniuk a felülvizsgálatba.

Szeretnéd elkerülni a külföldi távmunkával járó társasági adózási buktatókat és a bírságokat? Jelentkezz konzultációra, és beszéljük át céged adókockázatait!