Próbaidő szabályai röviden: mit mond a Munka Törvénykönyve?

A próbaidő célja, hogy a munkáltató és a munkavállaló kölcsönösen megismerje egymást, és eldöntsék, kívánnak-e hosszabb távon együtt dolgozni. A Munka Törvénykönyve pontosan szabályozza a próbaidőre vonatkozó rendelkezéseket – ezek közül a legfontosabbakat foglaljuk össze ebben a cikkben.

A próbaidő kikötése nem kötelező, de ha a felek élni kívánnak ezzel a lehetőséggel, azt kifejezetten rögzíteniük kell a munkaszerződésben. A próbaidő a munkaviszony kezdetétől számít, és legfeljebb három hónap lehet. Három hónapnál rövidebb időtartam esetén egyszer, szerződésmódosítással meghosszabbítható, de összesen akkor sem haladhatja meg a három hónapot. Kollektív szerződés alapján a próbaidő maximum hat hónap lehet, de ebben az esetben is csak a munkaszerződésben lehet rendelkezni róla.

Próbaidőt határozott és határozatlan idejű munkaviszony esetén egyaránt ki lehet kötni. Határozott idejű munkaviszony esetén a próbaidő időtartamát arányosan kell meghatározni. Ha például a munkaviszony hat hónapra szól, akkor a próbaidő mértéke legfeljebb másfél hónap lehet, kollektív szerződés esetén pedig maximum három hónap.

Fontos, hogy határozott idejű munkaviszony meghosszabbítása vagy hat hónapon belüli újraalkalmazás esetén – azonos vagy hasonló munkakörre – próbaidő már nem köthető ki.

A próbaidő alatt a munkaviszony indokolás nélkül, azonnali hatállyal megszüntethető bármelyik fél részéről. Ha a megszüntető nyilatkozat indokolást tartalmaz, annak valóságtartalmát a nyilatkozattevő félnek kell bizonyítania, ezért a munkáltatóknak célszerű mellőzniük az indoklást. Kivételt képez az az eset, amikor a munkavállaló azt vélelmezi, hogy a felmondás oka valamely őt megillető jogosultsággal – például apasági szabadság vagy munkaidő-kedvezmény – van összefüggésben. Ilyenkor 15 napon belül kérheti az indoklást.

A próbaidő nem minősül felmondási védelem alatti időszaknak. Ezért például keresőképtelenség, várandósság vagy fizetés nélküli szabadság sem akadálya az azonnali hatályú felmondásnak.

Fontos különbséget tenni a határidő és az időtartam között: a próbaidő nem határidő, így annak lejárta nem függ attól, hogy az utolsó nap munkaszüneti napra esik-e. A számításánál a naptár az irányadó. Például ha egy hónapos próbaidő hónap első napján kezdődik, az adott hónap utolsó napján jár le.

A munkáltató a próbaidő alatt is jogosult szabadságot kiadni, de nem köteles eleget tenni a munkavállaló szabadságra vonatkozó kérésének.

A bérezés tekintetében önmagában a próbaidő nem lehet indoka az alacsonyabb alapbérnek. A bérkülönbség csak akkor jogszerű, ha a próbaidős munkavállaló a betanulási idő miatt ténylegesen nem végez azonos értékű munkát. A munkáltatónak ilyenkor figyelemmel kell lennie az egyenlő bánásmód követelményére is.