Felszolgálási díj felosztása: kinek jár, és hogyan oszd szét?

A 2026. február 1-jétől érvényes szabályok szerint az éttermek a bruttó forgalmuk legfeljebb 20%-át minősíthetik felszolgálási díjnak — még akkor is, ha a számlán csak a legfeljebb 15%-os szervizdíj szerepel. A kifizetés módjáról és arányáról írásos megállapodás szükséges; az egyszerűsített foglalkoztatottakat sem lehet automatikusan kihagyni. Összefoglaljuk, mi az, amit kötelező betartani, és mi az, amit érdemes rögzíteni a gyakorlatban.

A felszolgálási díj a vendéglátásban a vendég által fogyasztott termékek áfát tartalmazó ára után felszámított külön díj. A 44/2024. NGM rendelet részletesen meghatározza a fogalmat és az alkalmazás feltételeit.

Mi változott 2026. február 1-jével?

A módosítás lehetővé teszi, hogy az éttermek a bevételük legfeljebb 20 százalékát felszolgálási díjként minősítsék elszámolás szintjén, még akkor is, ha a bizonylaton nincs külön feltüntetve a díj. Ugyanakkor a vendégnek átadott számlán vagy nyugtán továbbra is legfeljebb 15 százalék jelenhet meg, és a bizonylaton szereplő összeg és az elszámolt (de bizonylaton nem feltüntetett) összeg együttesen sem haladhatja meg a 20 százalékot.

Kinek és mikor kell kifizetni a díjat?

A felszolgálási díjat havonta kell kifizetni a közreműködőknek. A kifizetendő összeg a befolyt díj adókkal és járulékokkal csökkentett része. A felosztás szabályairól írásos megállapodást kell kötni: ha van munkavállalói érdekképviselet, vele kell megállapodni; ha nincs, az üzemeltetőnek a közreműködőkkel kell írásban megegyeznie. Egyoldalú belső szabályzat önmagában nem elegendő; ezért ajánlott a megállapodás munkaszerződésbe vagy annak mellékletébe emelése.

A rendelet nem ír elő konkrét felosztási képletet, csak megállapodási kötelezettséget. Mivel a díj a tényleges munkavégzést hivatott kompenzálni, a táppénz vagy szabadság miatti távollét figyelembe vétele és időarányos arányosítás jogszerű lehet. A gyakorlat ritkán szabványosított, ezért célszerű előre, írásban rögzíteni a távollét miatti elszámolás módját (például napi vagy havi arányosítás).

Az egyszerűsített foglalkoztatott is közreműködőnek minősül, tehát nem lehet őt automatikusan kizárni a felszolgálási díjból. Mivel efó esetén gyakran sablon szerződés használatos, külön megállapodás szükséges arról, hogy miként részesül a díjból. Automatikusan kisebb összeg adása efósoknak joggal való visszaélés gyanúját keltheti; ugyanakkor az arányos elszámolás (például ledolgozott napok alapján) elfogadható megoldás.

Gyakorlati javaslatok, hogy zökkenőmentes legyen a kifizetés

Rögzítsd írásban a felosztás elvét: az érdekképviselettel kötött megállapodás vagy a munkavállalókkal személyesen kötött írásos egyezség a jogszabálynak megfelelő. Érdemes a megállapodást a munkaszerződés mellékleteként kezelni, így a feltételek a jogviszony kezdetén ismertek. Határozd meg előre az arányosítás szabályait táppénzre, szabadságra és rövid távú hiányzásokra vonatkozóan, és kövesd nyilvántartással a hónap során elszámolt bizonylatokon szereplő 15%-os tételek és az elszámolható 20% közti egyenleget, hogy elkerüld a túllépést.

Segítségre van szükséged a könyvelésben? Jelentkezz konzultációra, és tedd fel a kérdéseidet!