Mikor lesz egy tartozásból hivatalosan behajthatatlan követelés?

Egy határon innen könyvelt, határon túl zátonyra futott követelés vajon mikor minősül egy követelés behajthatatlannak? Tudd meg, hogy milyen bizonyítékokat vár el a NAV, és melyik lépésnél válik kötelezővé az adóalap-korrekció.

Egy külföldi vállalat évek óta jelentős – több tízmilliós nagyságrendű – tartozást halmozott fel egy magyar kft. felé. A partner ellen időközben csődeljárás indult, és a hazai cég csak a hitelezői lista késői (többszázadik) pozíciójában szerepel, nagy bankok és multinacionális társaságok mögött. A kft. behajthatatlanságra hivatkozva kivezette a követelést, ám az adóhatóság nem fogadta el a leírást, mert hiányzott a felszámolói igazolás vagy jogerős vagyonfelosztási határozat.

Általános szabály, hogy behajthatatlannak csak az a követelés minősül, amelynek fedezetlenségét vagy aránytalan behajthatóságát hitelt érdemlő dokumentum – például nemleges végrehajtási jegyzőkönyv, felszámolói nyilatkozat, jogerős vagyonfelosztás, elévülési okirat – igazolja. A „költséges lenne a per” vagy a „sokadik helyen állunk” érvelés önmagában nem elegendő, különösen, ha a követelés összege jelentős.

Példa: egy magyar vállalkozás 20 000 000 Ft követelést tart nyilván egy európai partnerrel szemben. A felszámoló hivatalosan közli, hogy a hitelezők sorrendjében 412. a sor, és nincs vagyon, amelyből akár részleges kifizetés történhetne. Ezzel a nyilatkozattal – és a felszámolási eljárás nyilvántartásba vételét igazoló okirattal – a követelés behajthatatlansága már megfelelően alátámasztható, így a társasági adóalap korrekciója jogszerűen elmaradhat.

Behajthatatlannak csak az a követelés tekinthető, amelynek fedezetlenségét vagy aránytalan behajthatóságát megfelelő, hivatalos dokumentum támasztja alá; minden más esetben a NAV adóalap-korrekciót kérhet.