Feldolgozott termékek az őstermelői adózásban — I. és II. kategória, gyakorlat és példa

A saját gazdaságban előállított alapanyagból végzett termékfeldolgozás bevétele bizonyos feltételek teljesülése esetén mezőgazdasági őstermelői jövedelemként kezelhető — ez lényeges hatással van az adózásra. A jogszabályok és a 60/2023. (AM) rendelet melléklete alapján meghatározott kistermelői mennyiség (I. és II. kategória) dönt arról, hogy a feldolgozáskor alkalmazni kell-e a kiegészítő tevékenységre vonatkozó 25%-os korlátot, vagy sem.

A jogi háttér a személyi jövedelemadó és a 60/2023. (AM) rendelet. A rendelet 3. számú melléklete két kistermelői kategóriát határoz meg: az I. kategória a kisebb, hagyományos kistermelői kereteket rögzíti, a II. kategória pedig nagyobb, bővített mennyiségeket enged meg, de több feltételt támaszt.

Gyakorlati következmény: ha a feldolgozott és értékesített mennyiség az I. kategória határain belül marad (például a mézértékesítésnél az évi I. kategória szerinti felső határig), akkor a feldolgozott termék bevétele mezőgazdasági őstermelői bevételként adózik — tehát nem lép életbe a 25%-os kiegészítő tevékenységkorlát. Ha a mennyiség a II. kategória szabályai szerint esik a bővített tartományba, akkor további higiéniai, adminisztratív és nyilvántartási követelmények lehetnek, és más lehet a minősítés is.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megfogalmazása szerint (NAK) ha a feldolgozás mennyisége nem haladja meg az I. kategória szerinti kistermelői határokat, akkor az ilyen tevékenység a családi gazdaságról szóló törvény szerinti mező-, erdőgazdasági tevékenységnek tekintendő — vagyis nem kell alkalmazni a kiegészítő tevékenységre vonatkozó, 25%-os korlátot. Azaz, amíg a feldolgozott mennyiség I. kategóriás keretek között marad, a feldolgozásból származó bevétel ugyanúgy őstermelői bevételként kezelhető, mint a nyerstermék értékesítése.

A Rendelet I. és II. kategóriájának eltérő határai és feltételei különböző működési modelleket tesznek lehetővé. Amennyiben a feldolgozás mennyisége a II. kategória szabályai szerint esik a bővített keretek közé, az több jogi- és higiéniai követelményt, illetve eltérő adminisztratív lépéseket jelenthet (például eltérő nyilvántartási, címkézési vagy engedélyezési kötelezettségeket).

Érdemes folyamatosan mérni és havi bontásban rögzíteni az előállított és értékesített mennyiségeket, valamint megőrizni a mérési jegyzőkönyveket. Dokumentálni kell az alapanyagok eredetét (saját termés: parcella/napló; vásárolt összetevők: számla, beszállítói nyilatkozat). A számlázásnál és könyvelésnél külön jelölni kell, mi minősül I. kategóriás őstermelői bevételnek és mi esik a mentes mennyiségen túlra. Ha a bevétel a korlát fölé kerül, választani kell: a mentes rész levonása utáni bevétel elszámolása vagy az egész éves bevétel önálló tevékenységként (10% költséghányad vagy tételes elszámolás) történő kezelése — ez adó- és járulékkövetkezményekkel jár. Érdemes előre éves előrejelzést készíteni termékenként, és ha a határ közelébe kerül a volumen, konzultálni egy könyvelővel.