Elég-e a munkaszerződés a tb-nyilvántartásba vétel igazolásához?

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a munkaszerződés és a társadalombiztosítási nyilvántartásba vételi igazolás ugyanazt a célt szolgálja: mindkettő azt hivatott szavatolni, hogy a foglalkoztatás bejelentett és legális. A valóságban azonban a két dokumentum nem helyettesíti egymást.

Mi a nyilvántartásba vételi kötelezettség lényege?

A foglalkoztató köteles a tevékenységében személyesen közreműködő biztosított személyek adatait nyilvántartásba venni, és erről igazolást adni a munkavállalónak. A nyilvántartásból a törvényben előírt adatoknak a munkavégzés megkezdésétől megállapíthatóknak kell lenniük. Ennek tartalmaznia kell a biztosítással járó jogviszony megnevezését, a biztosítási kötelezettség kezdetét és az igazolás átvételének elismerését. A nyilvántartásba vétel elmulasztása esetén a foglalkoztatót személyenként mulasztási bírság terheli.

Mikor minősül igazolásnak a munkaszerződés?

A jelenlegi szabályozás szerint igazolásnak minősül a foglalkoztatási jogviszonyra irányuló szerződés, ha azt a foglalkoztatás megkezdésekor a munkavállalónak átadják. Ez az előírás tehát mindössze azt rója a munkáltatóra, hogy a munkavállalót nyilvántartásba kell vennie, és mindkét félnek rendelkeznie kell a munkavégzésre vonatkozó szerződéssel.

Miért nem helyettesítik egymást a dokumentumok?

A munkaszerződés és a foglalkoztatói igazolás mégsem csereszabatos egymással. Ennek egyik oka, hogy vannak olyan jogviszonyok, ahol a biztosítási kötelezettség elbírálása és ezzel a biztosítotti bejelentés utólag történik. Ilyenkor a munkaszerződés önmagában nem igazolja a biztosítotti bejelentés megtörténtét.

Mikor van igazán jelentősége ezeknek az igazolásoknak?

Mivel a munkavállaló az ügyfélkapun keresztül pillanatok alatt ellenőrizheti, hogy a biztosítotti bejelentése megtörtént-e, és erről a NEAK egyébként is tájékoztatja az érintetteket, a papír alapú igazolásoknak főként azok esetében van gyakorlati jelentősége, akik nem rendelkeznek ügyfélkapuval.