Mire kell figyelni a devizaszámlák közötti átvezetések könyvelésekor?

A különböző devizanemek közötti banki lekötések könyvelése elsőre egyszerű átvezetésnek tűnhet, a számviteli elszámolás azonban ennél jóval összetettebb. Különösen igaz ez a strukturált bankbetétekre, ahol a lekötött összeg lejáratkor akár más devizában is jóváírható. Ilyenkor nemcsak az alkalmazandó árfolyam meghatározása fontos, hanem az is, hogy a tranzakció melyik szakaszában milyen számviteli szabályokat kell alkalmazni.

A könyvelés módját a tranzakció jellege határozza meg

A strukturált bankbetétek elszámolásakor a számviteli törvény devizás értékelési szabályait kell alkalmazni, miközben a gazdasági esemény tényleges tartalmát is figyelembe kell venni. A lekötés kezdetét és a lejáratkori eseményeket külön kell kezelni.

A lekötés indulásakor alkalmazandó könyvelési mód attól függ, hogy történik-e devizaváltás.

Ha a lekötés ugyanabban a devizanemben indul, amelyben a forrásszámla is vezetett, akkor a művelet egyszerű bankszámlák közötti átvezetésnek minősül. Ebben az esetben a tételt könyv szerinti értéken kell rögzíteni, árfolyam-különbözet nem keletkezik.

Amennyiben már a lekötés kezdetekor devizaváltás történik, a megszerzett devizát a bank által alkalmazott egyedi konverziós árfolyamon kell nyilvántartásba venni, vagyis a ténylegesen kifizetett forintösszeg alapján.

Ha pedig meglévő devizaszámláról kerül át a pénz egy lekötött devizaszámlára, akkor a kivezetés a vállalkozás számviteli politikájában rögzített módszer szerint történik. Ez lehet átlagárfolyam vagy FIFO, amely alapján meghatározható a könyv szerinti árfolyam.

Mi történik a lejáratkor?

A strukturált betétek sajátossága, hogy lejáratkor a bank – a szerződésben meghatározott feltételek teljesülése esetén – automatikusan más devizára válthatja át a lekötött összeget.

Ilyenkor tényleges forintmozgás nem történik. A folyamat során azonban két különböző árfolyam is szerepet kap.

Elsőként a bank a szerződésben rögzített egyedi kötési árfolyamon végzi el a devizakonverziót, amely meghatározza, hogy a vállalkozás mekkora összegű új devizát kap. Ezt követően a könyvelésben az új devizás eszközt már a jóváírás napján érvényes, a számviteli politikában meghatározott árfolyamon kell forintra értékelni. A gyakorlatban ez legtöbbször a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyama.

Árfolyam-különbözet is keletkezhet

A bank által alkalmazott konverziós árfolyam és a könyveléshez használt hivatalos árfolyam jellemzően nem egyezik meg. Emiatt eltérés alakulhat ki a lejáró betét könyv szerinti értéke, a megszerzett kamat, valamint az új devizás eszköz forintértéke között. Az így keletkező különbözetet realizált pénzügyi eredményként kell elszámolni. A különbség jellegétől függően realizált árfolyamnyereségként vagy realizált árfolyamveszteségként jelenik meg a pénzügyi műveletek eredményében.

A strukturált betéteknél további számviteli szempontokat is vizsgálni kell

A strukturált bankbetétek nem tekinthetők hagyományos devizabetéteknek, mivel a devizaváltás mellett beágyazott opciós, vagyis származékos elemet is tartalmaznak. Emiatt a szerződés gazdasági tartalmát is értékelni kell.

Ha a vállalkozás számviteli politikája alapján valós értékelést alkalmaz, akkor a beágyazott származékos ügyletet külön kell kezelni, és annak piaci értékváltozását önállóan kell értékelni.

Amennyiben a társaság nem alkalmaz valós értékelést, a strukturált termékből eredő piaci és árfolyamkockázatokat, valamint az opció valós értékére vonatkozó információkat akkor is be kell mutatni az éves beszámoló kiegészítő mellékletében.

Kérj szakértői konzultációt, és gondoskodj róla, hogy devizás ügyleteid számviteli elszámolása minden előírásnak megfeleljen!