Felszolgálási díj: Átláthatóság és jogok a vendéglátásban

A felszolgálási díj jogi hátterét a 2005. évi CLXIV. törvény (Kertv.) 2. § 30. pontja adja meg, amely a vendéglátás keretében a vendégek felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálásáért felszámított külön díjként definiálja. A felszolgálási díj mértékének megállapításáról, valamint annak alkalmazásáról és felhasználásáról szóló szabályokat a 71/2005. (IX. 27.) GKM rendelet részletezi.

A rendelet három alapelvet határoz meg a felszolgálási díjjal kapcsolatban:

1. Elkülönített feltüntetés: A felszolgálási díjat külön kell feltüntetni a fogyasztó részére adott számlán vagy nyugtán, ezzel is biztosítva a teljes átláthatóságot.
2. Havi kifizetés: A díjat havonta kell kifizetni a vendéglátásban közvetlenül közreműködő munkavállalóknak. A kifizetés mértékét a felszolgálási díj befolyt összegének adókkal és járulékokkal csökkentett hányada határozza meg.
3. Felosztás szabályai: A felszolgálási díj felosztásának szabályairól és arányairól az üzemeltetőnek megállapodást kell kötnie. Amennyiben a munkahelyen munkavállalói érdekképviseleti szervezet működik, az üzemeltetőnek az érdekképviselettel kell írásban megállapodnia. Ha ilyen szervezet nem működik, akkor a közreműködőkkel kell megállapodást kötni.

Ezek a szabályok nemcsak hogy elősegítik a vendéglátóiparban dolgozók jogainak védelmét, hanem a társadalombiztosítási kötelezettségek teljesítésének átláthatóságát is növelik. A felszolgálási díj rendszere így jelentős mértékben hozzájárulhat a vendéglátóipar átláthatóságának és méltányosságának erősítéséhez, miközben tisztességes juttatást biztosít azoknak a munkavállalóknak, akik közvetlenül részt vesznek a vendégek kiszolgálásában.