Munkába járás és költségtérítés: mi jár, és mennyi a kötelező minimum?

A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Kormányrendelet meghatározza, hogy a munkáltató milyen feltételek mellett és mekkora összeget köteles megtéríteni a munkavállalónak. A szabályok ismerete mind munkáltatói, mind munkavállalói oldalon fontos.

A szabályozás hatálya kiterjed a Munka Törvénykönyve és a közalkalmazotti törvény hatálya alá tartozó munkáltatókra és munkavállalókra, valamint más jogviszonyokban, például közszolgálati, bírói, ügyészségi, rendvédelmi foglalkoztatottakra is.

A rendelet értelmében munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely és a munkavégzés helye között helyközi utazással megvalósuló napi munkába járás és hazautazás. Ide tartozik az is, ha a munkavállaló a munkavégzés helyét annak földrajzi elhelyezkedése miatt helyi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.

Hazautazásnak a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer, az általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás esetén legfeljebb havonta négyszer a lakóhelyre történő oda-visszautazás minősül.

Mire terjed ki a térítési kötelezettség?

A munkáltató a 3. § (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni a bérlet vagy menetjegy árát, ha a munkavállaló az alábbi közlekedési eszközöket veszi igénybe: belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztálya, menetrend szerinti országos, regionális és elővárosi autóbuszjárat, elővárosi vasút (HÉV), valamint menetrend szerint közlekedő hajó, komp vagy rév. Ha a munkavállaló a hétvégi hazautazáshoz légi közlekedési járművet vesz igénybe, a térítési kötelezettség erre is kiterjed.

A munkáltató egyébként nemcsak konkrét viszonylatra szóló jegyet vagy bérletet téríthet, hanem helyközi országbérletet, vármegyebérletet vagy más területi bérletet is, ha az alkalmas és szükséges a napi munkába járásra.

Mennyi a kötelező minimum?

A napi munkába járással kapcsolatos költségtérítés mértéke bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében legalább azok árának 86 százaléka a 4. § (2) bekezdése alapján. Ugyanez vonatkozik a hazautazás térítésére is, azzal, hogy annak van havi felső korlátja, amelyet a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter minden év 2026. január 25-ig tesz közzé. Ez a törvényi minimum, de a munkáltató ennél nagyobb mértékű kötelezettséget is vállalhat.

Ha a bérletet vagy menetjegyet elektronikus úton és papírra ki nem nyomtatható módon vásárolták meg, az elszámolás az elektronikus számla és a szolgáltató által kiadott igazolás alapján történik.

Mikor jár más mértékű térítés?

Bizonyos esetekben a tömegközlekedési térítés helyett az szja-törvény szerinti kilométeralapú költségtérítés 60 százaléka jár. Ez akkor érvényes, ha a lakóhely és a munkavégzés helye között nincs közösségi közlekedés, a munkavállaló munkarendje miatt nem tudja igénybe venni azt, mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési járművet használni, vagy 10 év alatti gyermeke van bölcsődei ellátásban vagy köznevelési intézményben.

Mikor nem áll fenn a térítési kötelezettség?

Ha a munkáltató a munkavállalók lakóhely és munkahely közötti utazását csoportos személyszállítással oldja meg, a munkavállalóval való megállapodás alapján nem köteles a tömegközlekedési bérlet vagy menetjegy költségét megtéríteni. A munkavállalónak a térítés igénybevételekor nyilatkoznia kell a lakóhelyéről, tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy a napi munkába járás melyik címről történik.

Kérdésed van a munkába járás térítésével kapcsolatos könyvelésével kapcsolatban? Jelentkezz konzultációra, és segítünk.